Háhá! Te sírsz!

A hétvége másik fénypontja - így utólag visszanézve a fényesebbik - a vasárnapi színházazás volt.
Hát aki élt még jó darabot... nem, ilyet még nem élt. :D
Hát hogyan is fogalmazzak... brutális volt.
Az operett Raktárszínházában néztük meg, Anna, Ági, Viki, Réka, Gergő és én, 3 órai kezdéssel. És maga a darab is 3 órás volt, ha jól emlékszem, elég rendesen ki is akadtunk az elején, hogy: Mennyi?!
Merthogy én oda úgy mentem, hogy semmit sem tudtam a darabról, csak annyit, hogy modern. Viszonylag. Meg hogy felnőtté válás, szexualitás témakörét boncolgatja. De ezek mellett én egy nagyon zöld, nagyon friss, nagyon könnyed, nagyon tavaszi darabot vártam, vagyis nem vártam, mert vasárnap reggel fel sem akartam kelni. Aztán persze elmentem, ha már egyszer kifizettem a jegyet (ami megjegyzem 995 forint volt, tehát olcsóbb, mint egy mozijegy).
De már a legelején tudtam, hogy nekem ez tetszeni fog, odaillő keretet húztak fel, majd nagyon kedvesen, aranyosan egy aprócska felvilágosítási problémával kezdték. Nagyon frissen, nagyon vidáman, nagyon könnyeden.
És szép lassan, észrevehetetlenül elkezdett sötétedni a hangulat, és az első felvonás végén azon kaptuk magunkat, hogy ez már kőkemény dráma. És sírtunk és szomorkodtunk és átgondoltuk az életünket, meg esetleg másét is.
Engem nagyon komolyan elgondolkoztatott, sőt, megoldást is kínált egy-egy problémámra, bátorságot adott bizonyos dolgokhoz és - bár furán hangzik - szórakoztatott.
Az előadás után volt egy beszélgetés két színésszel és a nem tudom kivel, de Mártának hívták és nagyon szimpatikus, kedves volt. Persze mi hatan maradtunk, és még ott is rájöttem egy-két érdekességre a darabbal kapcsolatban, meg jó érzés volt kicsit lehűteni magam, hogy ezek itt tényleg színészek, amit az előbb láttam, nem történt meg valójában... Ez alatt a beszélgetés alatt történt meg egy epic beatbox jelenet, avagy a 'És játszás közben mennyire érzékelitek a közönséget?' kérdésre érkezett '... szóval például azt nem látjuk, hogy ott az első sorban, Háhá, te sírsz!' szintén epic válasz.
A saját életem újraértékelése mellett a magyar színészgárdát is újraértékeltem, és már nagyon várom, hogy miben lehet még őket látni; találtam egy kedvencet is, Heisz Krisztiánt. Ha sikerül összeszednem a bátorságomat, legközelebb megszerzem valamelyik elérhetőségét (leginkább mail címet), mert a beszélgetés alatt nagyon kíváncsi lettem rá, mint emberre.
Túl sok esély nincs rá, hogy levelezőpartnerré tudnám tenni, de sohasem tudhatom, ha nem próbálom meg :D
Március 27-én, este 8 órára megyünk még egyszer, ajánlom mindenki figyelmébe :)


http://www.tavaszebredes.atw.hu