Alice in - I wonder, if....?

Nemrégiben, egy esőzés után láttam egy nagy olajfoltot az egyik buszmegállóban. Furcsa módon azonnal egy szivárvány jutott róla az eszembe. Meg hogy milyen szép. Egy afféle földi szivárvány, ha már az égi nem lehet a miénk. Egy lezuhant szivárvány. Halott szivárvány a földön.
Valami ilyesmi volt a Tim Burton féle Alice Csodaországban is. Szép, jó, de nem az igazi. Kicsit csalódást okozó. Azt mondták, hogy szivárványt látunk, de olajfoltot mutattak.

A filmre Ágival és Zocsival mentünk, kellően felcsigázva, hiszen Alice, meg Tim Burton, hát az nem lehet rossz! Nem is volt.
A karakterek fantasztikusak voltak. Mind kinézetre, jellemre, színészi játékra való tekintettel. Kiemelést érdemel a Mad Hatter, a Fehér királynő és a Vörös királynő és még Alice is, aki nagyon sokszor idegesített, de a színésznő alakítása miatt meg kellett szeretnem.
A világot nagyon szépen vászonra vitték. Vagyis nem. Tehát én el nem tudtam képzelni, hogy az Alice érthetetlen, őrült, önmagából kifordult világát hogyan lehet képekben bemutatni. Nekik sikerült.
De kevés volt, mert ott volt benne, hogyha nincsen a filmet körülvevő Diseny-nek nevezett határ, akkor a Bolond Kalapos őrült lehetett volna és nem csak egy aprócska jelenetében, hanem akkor, amikor a film megkívánta. Alice sokkal botrányosabban viselkedhetett volna, az egész világ sötétebb lehetett volna néhány árnyalattal, és talán nem kerültek volna bele a Disneynél újabban felszínre kerülő régi klisék. Amik nagyon idegesítőek.
Ami nagyon tetszett, az Alice jellem-visszaváltozása volt. Kisfelnőttként, ahogyan megismertük a film elején szarkasztikus volt és tanácstalan, valahol a beolvadás és a radikális elkülönülés között ingadozott.
De a kalandok alatt lassan visszanyerte a gyermeki világlátását és kapott egy kis pluszt, a felnőtt módi átlátást. Gondolok itt arra, amikor a visszatérése után magyarázni kezdte a terveit a céggel.
(egyébiránt az talán a film leggyengébb része volt, mert se a korba, se az akkori cselekményrészbe nem illett bele - olyan volt, mintha Alice az egész Csodaországi út alatt az apja cégén gondolkozott volna)
A Fehér nyúl jellemének átfordítása nagyon jóra sikeredett, a 'Siess már Alice, nem igaz, hogy mindig késned kell!' helyett 'Jajj, Alice, siess kérlek, mert el fogunk késni, mileszakkor!' lett, ami szépen belesimul a Vörös királynő uralma alatti világba.
Összességében láttunk egy jó filmet, zseniális szereposztással, nagyon jó karakterekkel, szép látványvilággal, fantasztikus zenével de túl kevés Tim Burtonnel.
Megérte megnézni. Talán még DVDn megvenni is.
Majd meglátom.