Moment musical

Megvolt a cselló, leszakad a karom T-T Most már a jobb is fáj, nem csak a bal, de a jobb legalább csak könyöktől és nem állandóan. Yey. Szép az élet.
Viszont meg lettem dicsérve, mert szépen mentek a darabok. Nem fejből játszottam xD Neembaj, majd jövőhétre... aha. Peersze. Bár akkor lesz a vizsga is. o___O
Ja! meg azért, mert sikerült teljesen ellazítani a karomat, és hagyni, hogy Béré magától szóljon, és ki is tett magáért. Tegnap hisztizett, mert kilenckor kezdtem el nyúzni, és nem hagytam abba tizenegyig =D És mielőtt elkezdtem a Moment musicalt, nem akart rendesen szólni, háromszor álltam neki, aztán Erzsi néni bedúdolta a dallamot, és onnan már szépen szólt.
Aztán pasiözön *-*
Sétáltam az Astorián a metró felé, és fotózgattam, mert olyanom volt, és elsétált mellettem egy huszas, öltönyös, nyakkendős hapsi, és vigyorgott, hogy fotózgatom a kirakatokat xD Olyan szép sötét szemei voltak, behalás~~ Aztán a metrón leült mellém egy tipikusan 'két hét alatt nyúltam húsz centit'- srác, félig bekapucnizott fejjel, pizzával az ölében, és ő is rám mosolygott, amikor egy hirtelen fékezésnél majdnem ráejtettem a csellómat. Lehet, hogy amolyan 'szerencsétlen hülyének' mosoly volt, de valszeg inkább olyan, hogy; 'A bééna művész, de legalább édesen pirult el' *-* xD
Aztán volt még két színes-pózer emos srác, de gyanús volt, hogy őket más nem érdekli a másikon kívül. De édesek voltak.
Aztán még egy hapsi, aki nem volt túl extra, de harmincas igen, aki meresztette rám a szemét, kérdés, hogy én voltam-e a téma, vagy Béré a hátamon. Ez esetben igazán nem érdekel xD

OMG, elszaladt velem a ló. Fáááj a kezem... T-T