Empátia

Ufh, néha annyira idegesítőek az emberek!
Ma az angoltanárunk úgy döntött, hogy mesél az osztálynak a tanítási élményeiről. Mert valami program keretében ellátogathatott a Gyermekek Házába, ami egy speckó suli Hűvösvölgyben valahol, és az az érdekessége, hogy a 'normális' gyerekek között van egy-kettő 'fogyatékos' is. Példaként egy majdnem vak és egy kar nélküli gyereket hozott fel.
És azt mondta, hogy milyen fantasztikus élmény volt, meg hogy milyen jó, hogy van ilyen. Én meg szívesen hallattam, mert saját tapasztalatból tudom, hogy ha ezek a gyerekek jó környezetbe kerülnek/nőnek fel, akkor rengeteget tudnak fejlődni. (Most a szellemi fogyatékossággal élőkre gondolok, nem a fizikaira, bár ott is van változás) Mert amikor a Parafóniásokkal játszottunk együtt, láttam a lépcsőket, hogy ki mióta játszott a zenekarban, mennyire volt közvetlen és mennyire ügyes.
És akkor a csoport jó része meg elkezdett arról beszélni, hogy ez milyen már, hiszen nem készíti fel őket az életre, meg hát egy burokban nőnek fel ésatöbbi. Mert a László amúgy nem egy burok. Minden burok, ami egy kicsit is véd és nincsen tele napnélkülisbarna emberekkel. (tisztelet a kivételnek, vannak,ha kevesen is). Meg hogy milyen könnyű azoknak a gyerekeknek, mert nincsen annyi problémájuk, mint nekünk. WTF?! (köszi, Zita...) Mert nincsenek magánélei problémáik (Ó, jajj, nem tudtam találkozni a pasimmaal...), és a suli is könnyebb, meg hát csak általános iskolások...
És akkor az emberek csodálkoznak, hogy a felnőttek elfelejtik a gyerekkorukat! Egyesek már a három évvel ezelőtti dolgokra sem emlékeznek. Nem volt nehéz az általános?! Na ne már... Persze, most már tudok összeadni, meg olvasni, na de az egy elsősnek milyen nehéz már?!
Olyan mintha egyes emberek elutasítanák a gondolkodást. És még én érzem magam hülyének.
Aztán meg arról vitáztak, hogy sokan vannak, akik nem olyan toleránsak, mint mondjuk a Zita. Mert Ő aztán érti min megy keresztül egy 'fogyatékos'. Kedvencem:
"Hiszen a sok bunkó ember az utcán kiröhögi a mankós bácsit. Nekem azért eszembe jut, ha látom, hogy szegény, jajj, de rossz neki, meg sajnálom."
Ez... tényleg sokat segít rajta. Mert egyébként biztos a sajnálatodat akarják és nem azt, hogy ugyanúgy tekints rá, mint egy 'normális' emberre, vagy talán segíts neki lemenni a lépcsőn a metróba.
Huhh.