Hasznos tárgyak jegyzéke I.

Hjahhj, de régen írtam már ide!
És most sem írnék, ha nem érezném úgy, hogy köteles vagyok a Világgal közölni egy régi-új találmányt, ami megváltoztathatja mindenki életét. Tényleg. Bárkiét.
És ez a találmány a sajtvarró tű.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokáig én sem tudtam ennek a kincsnek a létezéséről, de egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet eme hiányosságomra. Ezek után nekiláttam és alapos kutatómunkát végeztem a sajtvarró tű után.
Kutatásaim során bejártam az Északi- tenger minden zugát, a zord Oroszország átkozott barlangjait, a gyilkos egyiptomi dűnéket, újjáépítettem az alexandriai könyvtárat, és minden fellelhető információt összegyűjtöttem erről az ereklyéről.
Először is szögezzük le: nagyon ritka.
Pár szó a kinézetéről, aztán a lényegre térek.
Első látásra könnyen összetéveszthető egy sima hímzőtűvel, de alapos megfigyelés után észrevehetjük, hogy a vége rombuszosan ellaposodik, és a végén nincs lyuk. Ez azért lényeges, mert a sajtvarráshoz nem használunk cérnát, se damilt. A sajtvarrótű máig is ismeretlen módon bármiféle segédeszköz nélkül rögzíti a sajt egyik felét a másikhoz.
Azonban éppen emiatt a tulajdonsága miatt veszélyes is. Egyetlen egy kilós ementáli sajt összevarrása akár tíz évvel is megrövidítheti valakinek az életét! Régi cikkekben, naplótöredékekben talált szórványemlékekből sikerült rájönnöm, hogy a sajtvarrótű a tulajdonosának az életenergiáját használja a cérna helyett.

Ez a mágikus ereklye először az őskorban hagyott jelet maga után: gyanítható, hogy elődeink e tárgy segítségével fércelték össze a Stonehenge-t. Az egyiptomi piramisok kőtömbjein is megtalálhatóak a nyomai, csakúgy, mint a Kínai Nagyfalon és a Pantheonon.
Ám feltételezhető, hogy a gyökerei még mélyebbre nyúlnak. Az első hegymászócsapat, amelyik meghódította a Himaláját, érdekes adatokat biggyesztett lábjegyzetként az útinaplóba: varrásmintát idéző lyukakat találtak a hegy oldalában több helyen is.
Még számos utalást találtam a tű felbukkanási helyeire, mígnem 1457-ben úgy látszott, eltűnt. Forrásaim szerint újra az 1900-as évek első felében bukkant fel, egy Budapest közeli faluban, Tápiószecsőn, ám további információkat nem tudtam szerezni.
Talán újra eltűnt? Vagy egy szecsői család rejtegeti? Ki tudja?

Lényeg, ami lényeg: a tű újra fel fog bukkanni, ebben biztosak lehetünk. Talán áldozatokat is szed majd, talán a világ felfedezi a jelentőségét.
Addig is, járjunk nyitott szemmel! Fedezzük fel a körülöttünk rejlő titkokat, mert az ember nap mint nap tanul valami újat.