2010. augusztus 14., szombat

Régen

... volt bejegyzés, de nem érdekel xD

Igazság szerint csak azért írok, mert láttam valamit, amit ki kell írnom magamból, mert dühít és idegesít a tehetetlenségem.
Alapvetően semmi extra, vagy brutális: egy törött lábú cicát.
Az állomástól sétáltam hazafelé, amikor az árokból, a füvön áttörtetve rohant felém nyávogva. Nem tudom, hogy mit akart tőlem, erős a gyanúm, hogy kábé mindenkihez odament, akivel találkozott, a lába is ezt mutatta. Nem nyílt törés volt, de teljes, két centivel a mancsa felett. A kis buta mindig rá is lépett, és így teljesen visszafordult, már nem is a talpára, hanem a felső részre lépett.
De ugyanolyan kedves és aranyos volt, mint bármikor, egy kis szagolgatás után dörgölőzött, dorombolt, és csak akkor nyávogott, ha hozzáértem a lábához.
És frusztrál, nagyon idegesít, hogy nem tudtam érte csinálni semmit. Gondoltam rá, hogy helyre teszem a lábát, de mindenki tudja, hogy milyen a rosszul összeforrt csont, ráadásul tele lehetett az egész szilánkokkal. Amikor az előző cicám, Ficak törte el a lábát, nem nézett ki ilyen csúnyán, de leborotválták a lábát és jó hatcentis vágás kellett a műtéthez, majd három hét gipsz.
Aztán gondoltam arra is, hogy a testéhez kötöm a lábát, de nem találtam olyan hajlatot, ami ép volt, és nem is volt nálam semmi kötözőanyag.
Végül próbáltam rávenni, hogy vezessen el a házhoz, ahonnan jött, és akkor becsengetek, hogy nem az övéké-e a cica, de esélytelen volt.
Erős a gyanúm, hogy minden szépen el lesz rendezve, mert látszott rajta, hogy házikedvenc, ápolt, jó húsban volt, biztos, hogy egy féreg sem volt benne, tehát estére legkésőbb megtalálják és elviszik orvoshoz.
De mégis, ritka szarul érzem magam. És megint rájöttem, hogy az állatok mennyivel jobban megérdemlik a gondoskodást, mint sok ember, és általában mégsem kapják meg.

Komolyan elkezdtem gondolkodni az állatorvosin. Mert ha már az lennék, akkor "egyszerűen" hazavinném és megműthetném. Mert tudnám, hogy mit csinálok.

Aki szereti az állatokat, az gondolom megért. Ááááhh, remélem találkozok még vele később, jobb körülmények között :)

2010. június 24., csütörtök

2010. június 16., szerda

Autophobia

"I will swallow
If it will help my sea level go down

I'll take a deep deep breath

But I'll come back to haunt you if I drown"

Jé, úgy tűnik, hogy rajta vagyok még a levelezési listán, megkaptam az Erdélyi zenekaros képeket. Nem kellett volna megnéznem.
Most valahogy kiüresedtem, legalábbis úgy érzem. És tudod, hogy szarul éreztem volna magam, ha velük megyek, hogy még mindig hisztiznék esténként, hogy utálom, elég, hagyjanak, utálom őket, még azokat is, akiknek semmi bajuk velem, de kívül érzem magam. Beteges.
Mert nem az a bajom, hogy nem voltam ott velük, hanem az, hogy nem voltam képes beilleszkedni egy társaságba. Eddig ketten léptünk ki a zenekarból: Enikő és én, de csak engem nem vár vissza senki.

"You were ever in my mind
You were behind my soul each time
I held it to the flame
You were ever in my precious thoughts
I'd leave a room of angels
Just to be alone
If only to say your name
I never told you I needed you darling
Like a rose needs the rain
How could you possibly know how much
So I reach for your love

Like the moon and the stars
Ever in my sight
Ever out of touch "

És ez így kicsi szar érzés.
Meg persze nem csak a közösség. Vannak dolgok, amiken az ember nincs túl fél év alatt, ha már egyszer évekig tartott.

"I've been racing for you honey
But you take your love
From under my feet
The very moment I arrive"

Persze nincs okom panaszra. Szeretlek titeket, akik olvassátok a baromságaimat, meg a maradék tízet is, akik nem :)



2010. június 7., hétfő

Mesém


Jesszus, ugye még korábban elhatároztam, hogy Emilie dalszövegeket fogok felhasználni a vaklányos sztorihoz, szóval egy ideje hallgatom a számokat, dalszöveggel, hogy biztosan értsem.
És most jutottam el a Swallow-ig O-O

"I will swallow
If it will help my sea level go down
But I'll come back to haunt you if I drown"

Gondolok itt a hozzáállására, mert nem akar tenni semmit, csak azt akarja, hogy elmúljon minden problémája. Nem akar elfogadni segítséget, de meghalna egy kedves szóért, még ha nem is ismeri be, és dühös mindenkire. Meg másokat okol a saját tehetetlensége miatt.

"Twenty years
Sinking slowly
Can I trust you
But I don't want to"

Pontosan húsz éves =D És az eddigi élete lerombolódni látszik. A szoc. gondozó csaj meg segíteni akar neki, de ő nem akarja, hisztizik, és nem fogadja el, hogy jót akar neki.

"You tell me everything's all right
As though it's something you've been through"

És a hozzáállása a szoc. gondozó csajhoz.

A többi része pedig (a szerelmet kivéve) alapból igaz rá. OMG.
És ezt úgy, hogy ezelőtt sohasem néztem meg a Swallow szövegét, nem is értettem egészen.
xD
Kicsit... fura vagyok. Végül is animeconos ember, vagy mi... ~~

SA




Na még egyet =D
Itt szakadok rajtuk, hogy ennyire hülyék nem lehetnek, meg mi ez, hogy lemennek a tengerpartra túlélősdit játszani randi címszó alatt...
Aztán hirtelen hagytam abba a röhögést, mert rájöttem, hogy nekem egy ilyen pasi kellene és hogy nagyon élvezném, ha ilyenek lennének a randijaim xD Csak ez ugye ál-randi, az enyém meg igazi lenne ~~ magyarán hülyébb vagyok, mint ezek a kitalált, szándékosan hülyének tervezett karakterek.
Erre azért már büszke lehet az ember xD

Naisu dai ~

Ma amióta hazaértem, mindig Emilie-t hallottam :)
Mert tegnap Zocsi betolakodott a gépemhez, amíg én fürödtem, mert az övéhez meg anya ment oda, szóval itt nézegette a wowos izékéit, de sebaj (szegény gépem összeszedett valami vírusos orkgyulladást, kis zöld emberkéket lát...), mert közben ment a zene és éppen Emilie.
Aztán amikor felértem, Zo mondta, hogy milyen jó zenét talált itt nálam, és mutatta az 'Art of suicide'-ot. És én belelkesültem, kezdtem mutogatni a kedvenceimet, meg képeket és meséltem neki Emilie-ről ésatöbbi.
És akkor Zo megkért, hogy küldjem már neki át a számokat, így lett, hogy ma azt hallgatta, és az egész lakás, meg szerintem a szomszédság is.
Nevelődnek, nem árt.



Amúgy meg special A, ari, de tipikus,
beleesett ugyanabba a hibába, mint mindegyik extrákat felvonultató anime; vagy utálják őket, vagy rajonganak értük. Legalábbis ezeket mutatják.
És persze, hogy mindig ők nyernek meg mindent, meg mittomén milyen frenetikusak, de hát Ryuu, érte megbocsátok mindent xD

2010. június 6., vasárnap

I want to break free

Jesszus, nem tudom, lehet-e ennél többet tanulni bioszra, de én már ne merem azt mondani, hogy tudom, ésviszont nagyon félek. T-T
Meg tanultam kémiát is és írtam, de az átlag hétvégéimhez képest gőzerővel tanultam, csak anya is jól kitalálta, hogy szombaton Izusék jöttek, tehát délelőtt főzünk, meg én sütit csinálok, mert megígérte Izusnak, hogy lesz süti, csak éppen Mascarponét nem vett, tehát ki kellett találnom valami mást.
Ma meg keresztanyum, a pasija és nagypapám jöttek már reggel, szóval a hajnali kétórás lefekvés után hétkor kelés, sütés- főzés, mert nekünk bográcsgulyást kell csinálni pogácsával. >< és sütit. Könyörgöm, legyen már nyári szünet, nem érdekelnek már a jegyeim sem, csak a biosz négyes legyen meg, a többit magasról lenemérdeklem.

Elkezdtem nézni a Special A-t, túl sokáig nem jutottam benne, de vicces. (beismerem, a kettőórai lefekvés azért lett kettő órai és nem fél kettői, mert még megnéztem egy részt. xD) majd nyáron tovább nézem, meg a tegami bachit, a soranowotot és mi az anyámkínját még xD

2010. június 1., kedd

Empátia

Ufh, néha annyira idegesítőek az emberek!
Ma az angoltanárunk úgy döntött, hogy mesél az osztálynak a tanítási élményeiről. Mert valami program keretében ellátogathatott a Gyermekek Házába, ami egy speckó suli Hűvösvölgyben valahol, és az az érdekessége, hogy a 'normális' gyerekek között van egy-kettő 'fogyatékos' is. Példaként egy majdnem vak és egy kar nélküli gyereket hozott fel.
És azt mondta, hogy milyen fantasztikus élmény volt, meg hogy milyen jó, hogy van ilyen. Én meg szívesen hallattam, mert saját tapasztalatból tudom, hogy ha ezek a gyerekek jó környezetbe kerülnek/nőnek fel, akkor rengeteget tudnak fejlődni. (Most a szellemi fogyatékossággal élőkre gondolok, nem a fizikaira, bár ott is van változás) Mert amikor a Parafóniásokkal játszottunk együtt, láttam a lépcsőket, hogy ki mióta játszott a zenekarban, mennyire volt közvetlen és mennyire ügyes.
És akkor a csoport jó része meg elkezdett arról beszélni, hogy ez milyen már, hiszen nem készíti fel őket az életre, meg hát egy burokban nőnek fel ésatöbbi. Mert a László amúgy nem egy burok. Minden burok, ami egy kicsit is véd és nincsen tele napnélkülisbarna emberekkel. (tisztelet a kivételnek, vannak,ha kevesen is). Meg hogy milyen könnyű azoknak a gyerekeknek, mert nincsen annyi problémájuk, mint nekünk. WTF?! (köszi, Zita...) Mert nincsenek magánélei problémáik (Ó, jajj, nem tudtam találkozni a pasimmaal...), és a suli is könnyebb, meg hát csak általános iskolások...
És akkor az emberek csodálkoznak, hogy a felnőttek elfelejtik a gyerekkorukat! Egyesek már a három évvel ezelőtti dolgokra sem emlékeznek. Nem volt nehéz az általános?! Na ne már... Persze, most már tudok összeadni, meg olvasni, na de az egy elsősnek milyen nehéz már?!
Olyan mintha egyes emberek elutasítanák a gondolkodást. És még én érzem magam hülyének.
Aztán meg arról vitáztak, hogy sokan vannak, akik nem olyan toleránsak, mint mondjuk a Zita. Mert Ő aztán érti min megy keresztül egy 'fogyatékos'. Kedvencem:
"Hiszen a sok bunkó ember az utcán kiröhögi a mankós bácsit. Nekem azért eszembe jut, ha látom, hogy szegény, jajj, de rossz neki, meg sajnálom."
Ez... tényleg sokat segít rajta. Mert egyébként biztos a sajnálatodat akarják és nem azt, hogy ugyanúgy tekints rá, mint egy 'normális' emberre, vagy talán segíts neki lemenni a lépcsőn a metróba.
Huhh.

2010. május 30., vasárnap

Ta~~~maia!

öhm.
Fáááradt vagyook... napok óta problematikus az alvásom, de tegnap elhatároztam, hogy kifogok rajta! Este tízkor bedőltem az ágyba és már aludtam is =D
Egészen fél éjfélig, amikor is a szomszédos panzióban úgy döntöttek, hogy kilövik az összes tűzijátékukat, amilyük van, a fejünk fölé. Nem, nem ébredtem fel és vágtam be az ablakomat azonnal :)
Arra már nem emlékszem, hogy kimásztam-e az erkélyemre és kiabáltam-e, vagy csak álmodtam, de reggel fel volt húzva a szúnyoghálóm, szóval a szándék biztos megvolt.
Ma meg apa elhúzott a francba dolgozni, pedig megígérte anyának, hogy segít kertet rendezni. Hát ennyit erről, kösz a semmit.

2010. május 27., csütörtök

Ja, sore wa arimasen da yo

Vagy mi.
Fél órás fürdés. Zuhanykabinban.
Az első tíz percben rájöttem, hogy valami fura, mert hányingerem van és szédülök. Aztán valamivel később rádöbbentem, hogy azért, mert túl forró a víz. Aztán még később lejjebb vettem a hőfokot. Aztán kiléptem a kabinból és közöltem a világgal, hogy 'So da yo ne?' bepíszeltem és megszámoltam a macskáimat.
Hajszárítás.
Kééémia!
Szétesek >.>
xD
Nem, nem vicces. Miért van az, hogy van aki nem tud helyesen írni? T-T

Hey apple! Dictionary!

Out of energy

"Niccsenergia! Mileszhabajlesz, ha mostniccse'!"
Nem tudjuk. Még. Addig szeretettel Kexnek, lávjú háni ~~


2010. május 26., szerda

~~~


Nincs semmi értelmes az eszemben, tulajdonképp tök felesleges blogot írni, de hát ha nekem ez kell... Ááááálmos vagyok xD
Ma voltunk Árkádolni, végre vettem - vetettem Gergővel - egy adag sushit, nomnom :) és közben Ági eladta két Mondoját, összefutottunk Tomival, aki Nyát várta, hogy laptopot szereljen. Szegény...

Felléptem twitterre. Miért? xD lol
Holnap csellóvizsga - mindent kottából játszok. És fél kézzel =D Ági fogja le a húrokat.

2010. május 23., vasárnap

yey

Holnap nem mehetek sehova, mert tanulnom kell. Meg tényleg sokat tanulok, ha tudom, hogy ahelyett moziznék és timiznék.
Nem gáz, legalább kurva nagy rend lesz a szobámban. Majd csellózok is. És minden mást leszarok.

Mert egyébként nem akartam tanulni szombaton is, ahelyett, hogy Győrben főztem volna, amiből aztán kb semmi sem lett, mert nem kellett segíteni, szal vagy zongoráztam, vagy kutyáztam. Hasznosan telt az idő. mert hajnalban keltem a reggeli francia miatt, és késő este értünk haza.

Ma meg takarítunk mert anya egy barátnője látogat meg. Fél négy és még nem tudtam tanulni. De én szartam el az időmet, és járok mindig szórakozni.
Fasza.

Imádom az ünnepnapokat, olyankor lehet pihenni :)

2010. május 19., szerda

Moment musical

Megvolt a cselló, leszakad a karom T-T Most már a jobb is fáj, nem csak a bal, de a jobb legalább csak könyöktől és nem állandóan. Yey. Szép az élet.
Viszont meg lettem dicsérve, mert szépen mentek a darabok. Nem fejből játszottam xD Neembaj, majd jövőhétre... aha. Peersze. Bár akkor lesz a vizsga is. o___O
Ja! meg azért, mert sikerült teljesen ellazítani a karomat, és hagyni, hogy Béré magától szóljon, és ki is tett magáért. Tegnap hisztizett, mert kilenckor kezdtem el nyúzni, és nem hagytam abba tizenegyig =D És mielőtt elkezdtem a Moment musicalt, nem akart rendesen szólni, háromszor álltam neki, aztán Erzsi néni bedúdolta a dallamot, és onnan már szépen szólt.
Aztán pasiözön *-*
Sétáltam az Astorián a metró felé, és fotózgattam, mert olyanom volt, és elsétált mellettem egy huszas, öltönyös, nyakkendős hapsi, és vigyorgott, hogy fotózgatom a kirakatokat xD Olyan szép sötét szemei voltak, behalás~~ Aztán a metrón leült mellém egy tipikusan 'két hét alatt nyúltam húsz centit'- srác, félig bekapucnizott fejjel, pizzával az ölében, és ő is rám mosolygott, amikor egy hirtelen fékezésnél majdnem ráejtettem a csellómat. Lehet, hogy amolyan 'szerencsétlen hülyének' mosoly volt, de valszeg inkább olyan, hogy; 'A bééna művész, de legalább édesen pirult el' *-* xD
Aztán volt még két színes-pózer emos srác, de gyanús volt, hogy őket más nem érdekli a másikon kívül. De édesek voltak.
Aztán még egy hapsi, aki nem volt túl extra, de harmincas igen, aki meresztette rám a szemét, kérdés, hogy én voltam-e a téma, vagy Béré a hátamon. Ez esetben igazán nem érdekel xD

OMG, elszaladt velem a ló. Fáááj a kezem... T-T

2010. május 18., kedd

Cicafiú?

Hát, vannak dolgok, amiket az ember nem lát máshol, mint Icanhascheeseburgers-en =D
Kex, neked ajánlom.

Tudom, hogy ez farkas, de hát akkor is ~~

2010. május 15., szombat

Angyalok és démonok

Ma megünnepeltük Zocsit, kapott egy könyvet tőlem, egy cipőt, tortát, pólót és DVD-t -> a fent említettet.

Hans Zimmertől elvárható gyönyörű zene, nagyon jó színészi játék (Ewan McGregor *-*), átlag rendezés, átlag vágás, túl sok vér és gyomorfacsaró haláljelenetek.
Kicsit forog a gyomrom. Tudom, aki nem bírja, ne nézze, de könyörgöm, miért kellett mutatni, ahogy a bíboros szépen halálra ég? Látjuk, hogy meggyullad, aztán mondjuk a végén közlik velünk, hogy meghal, és ugyanannyit tudunk, mint így, csak kicsit kulturáltabban. Ha vért és lángoló hullákat akarok látni, horrort nézek. De nem akarok ><
Vicces volt, hogy minden egyes új helyszínnél anya felkiáltott, hogy: 'Itt én is voltam!' vagy 'Ezt távolról láttam!' vagy 'Aaaa, ide nem tudtunk bemenni...'
A hulla pedig közben szépen aláfestésként lángolt. Yey.

Amúgy maga a film kábé ugyanaz, mint a Da Vinci kód. Könyvet egyikből sem olvastam végig, a Da Vincit az első ötven oldal után meguntam, a másikba nem kezdtem bele ~~ A főszereplő hapsi karaktere egy az egyben megegyezik.

Ettől függetlenül voltak benne érdekes dolgok, és az elején, az ütköztetésnél anya kérdezgetett a részecskegyorsításról, én meg elregéltem neki azt, amit korábban Borbáth mesélt nekünk kémián. Aztán öt perc múlva a nő a filmben elmondta ugyanazt xD Én meg magamban röhögtem =D

2010. május 14., péntek

Suppositoire



>< OMFG. Fáááradt. nagyon. Túlontúl. A mai nap vicces volt, de 'Ági' nem tudta, hogy mit gondol a replicákról. Furi. És még a haját is levágatta. Ki érti ezt ~~

Most meg francia, mert holnap is, igen, ja. Köszönet Gergőnek a segítségért, remélem nem mondtál baromságot xD Majd holnap meglátjuk. Lehet, hogy meghalok. Ja, nem. Vagy de. Tökmindegy ><

Ne engedjetek többet franciaszótár közelébe, mert megtalálom a hülye szavakat. Lásd fent.
És- - - ennyi.

2010. május 12., szerda

Banana

Would you like some yellow curved fruit? xD
Csak úgy ennyit, de ezt muszáj =D

2010. május 11., kedd

Nyának

Csak a poén kedvéért xD Bár mivel Nyá nem ismeri, így inkább Kexnek lesz poén ^^
(jobb alsó képkocka)

Nyá, kérlek, mentsd meg őket xD

*o*

Eldőlt.

Márpedig én cosplayelni fogok és csoportban. Majd xD
De most komolyan ~~

















Mert egyedül nem hinném, hogy képes lennék pózőrködni xD De aztán még az is lehet. Csak mondjuk ami inkább most közel áll hozzám a crossplay, az pedig csak akkor népszerű, ha az illető kábé elhagyja az eredeti nemét. Nem, az alakommal igazán nem is lenne baj, mínusz tíz kiló és véznasrác alakom lesz XD ~~ laza lekötés, és nem látszik, hogy van mellem, csípőből pedig lefogyok.
De nem tudok varrni! Mama, segíts! *összepakol, megy Vácra*
Ciao, majd jövök, ha megtanultam varrni!De kell a csapat is, vagy legalább ketten, mert úgy viccesebb =D *pszichopata vigyor* Aztán ha Pálmával összejön a dolog, az is jó ~
A lényeg a photoshoot! *-*

2010. május 9., vasárnap

Rend


... a lelke mindennek.

De én kivételt képezek; rendet raktam és kábé képtelen voltam bármit is csinálni. Aztán kicsit szétszórtam a cuccaimat az asztalon és máris jobb lett ^^
Valamiért szétestem és amolyan 'Vígan megyünk tönkre' állapotba kerültem, Megasztár 5-ös videókat nézegettem, felhúztam magam az emberi hülyeségen, a zsűriken meg a jelentkezőkön és megint túl sokat gondolkoztam.
Aztán zenei ízlésem lecsúszását megkoronáztam egy jó negyedórás folyamatos Cambio Dolor hallgatással, amit aztán le is töltöttem, és tetszik >< Ebben legalább van életérzés. Nem értem, miről énekel, meg a sorozatra sem, de azt tudom, hogy azt még én is meg tudtam nézni xD

Hiányzik timi, találkoznék vele, hogy vigyorogjunk, csak úgy, de úgyse találnék időt rá, ezért nem is vesződök az e-maillel ~~

2010. május 8., szombat

Hiding

'- Are you stuck?
- I'm hiding.
- You're hiding? Then I'll also hide.
- There's no point. Let's go out. Hello.
- I came late. Sorry.'


Ma már voltam francián, és azt hittem, hogy végre tudok beszélgetni Zsófiékkal, de elhúztak kertipartira >< És még ők mondják, hogy lehetetlen engem elérni. Rendet kellene rakni, de fáradt vagyok ~~ inkább majd olvasok valamit.

2010. május 5., szerda

Elfogyott

T-T
Zocsi megette az újkrumplit! Anyával jó előre lebeszéltük, hogy ma hagyom abba a diétát, és ezért csinál nekem petrezselymes újkrumplit, mert az könnyű és jó és minden, és mire hazajöttem, elfogyott!


Szóval ehettem a kétnapos maradék csirkecombot kétszersülttel >< és most sírni van kedvem, mert álmos vagyok, holnap rohadék töriTZ, nem tudok semmit és nem fog az agyam és még a krumpli is eltűnt! Áhááááá, szemét világ ><


2010. május 3., hétfő

Suspended!

Mi ez?!
Miértnem hagyja a Yen press, hogy a szegény csóró otakuk mint én is olvashassák a kedvenc mangáikat onemangán?!
Nincs:
Deadman Wonderland
Claymore
Air Gear
Franken Fran (!)
Kuroshitsuji (!)
Soul eater (!)
Pandora hearts ( nem akartam animét nézni belőle, de az lesz... *sóhaj*)

és éppen reggel jelöltem be magamnak a Nabari no ou-t, hogy majd mangát is olvasok, és erre délutánra leszedték! T-T
Szemét világ! Most úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem *szipp, szipp*


Hány százalék esély van arra, hogy egy kétlábú szék állva marad, ha egy ausztrál háromszarvú szarvasmarha úgy ül rá, hogy a jobb mellső patáján van egy piros műselyemszalag, amelynek a hossza centiméterben mérve megadja Pisti osztályának az évvégi jegyeinek az átlagát és a móduszát is, melyből kivonva hármat és elosztva tízzel megkapjuk egy repülő kerozintartályának az átmérője mínusz 12 Kelvint?

Matek -.-'
Kora délután befejeztem a Nabari no ou-t, bőgtem egy sort, aztán Tori no uta-t hallgattam, és nekiálltam a mateknak. És azóta röhögök magamon, mert kábé semmit sem tudok. Kábé.
De azért többre emlékszem, mint azt sejtettem, hajtsunk a hármasra xD


2010. május 1., szombat

Kexnek

Új manga, vagyis a számomra új. És jó. Tényleg.
Még alig derült ki benne valami, de leköt és nem klisés. Annyira.




És itt van benne ez a csaj, aki nem tudom mennyire lesz főszereplő, de divattervezőnek készül, és lolita. Már amennyire én ezt meg tudom állapítani.

Mit szólsz, Kex?

http://www.onemanga.com/Cat_Street/

Sweet dreams

Nai.

http://www.youtube.com/watch?v=4bpCriHjmrU

Alig aludtam valamit, de nem igazán vagyok fáradt. Talán egy óra az éjszaka folyamán, meg kettő reggel, hattól nyolcig.
De jó volt, meg fura is, hiszen este fél nyolckor már lefeküdtem, mert nem voltam jól, szóval szürkülettől napfelkeltéig végigfigyeltem az éjszakát. Négy óra körül a Hold sárga volt és besütött a szobámba. Kicsivel négy előtt megszólalt az első madár, aminek nagyon szép hangja volt, olyan, mintha egy tündér lett volna. És kicsivel később ehhez csatlakozott a többi hajnali madár.
És az előtt teljes csend. Minden aludt, még autókat sem lehetett hallani. A bútoraim sem recsegtek.
Csak a szél fújt egy kicsit, és a kinti fák levelei zörögtek.

Azt kívántam, bár ma is este lenne; a sötét túl szép volt ahhoz, hogy véget érjen.
De most már nem zavar a reggel. Szép volt a napfelkelte ~






Sorry - We indeed are disturbing the neighbours with our fight xD

2010. április 30., péntek

"You can always come back here,...



... and use this place for shelter when it rains."

Furi, most valahogy kedvem lett blogolni. Úgy voltam vele, hogy á, hát ez nem nekem való, meg minek blog, ha van naplóm, sőt, most sem gondolom másként, de ez az egy mondat valahogy megfogott :D

Meg úgy alapból az anime.
Vicces, úgy találtam meg, hogy újranéztem a youtubeon egy régi kedvenc Allen&Kanda párosítású zseniális AMVt, és találtam egy másikat az alkotó channeljén, aztán belenéztem. Nem igazán tetszett, de a grafika igen, szóval mi is volt az? xD



Nabari no ou

Egészségünkre. Nézzük meg.
Megnéztük.
és azóta is nézzük.

2010. március 21., vasárnap

Nihil


Ez a hétvége gyakorlatilag teljesen eredménytelenül telt. Két dolgot csináltam:
Tanultam, és Rave Mastert olvastam.
Ahelyett, hogy mentem volna Sugar shopba, meg korizni, pedig nem is tudok T-T
Illetve nem is volt rossz, mert a Rave tök jó :D Happy and, love, kalandok, szigorodó főhősök, esküvő a végén (? O.o), gonosz meghal/megjavul, a világ megnenekül, és még Chuck Norris sem fedi fel magát. És végre sikerült teljesen elkülönítenem a Fairy tailtől, ami azért messze jobb, mint a Rave, de nem is csoda, hiszen abbaól nőtte ki magát, tovább lett vala fejlesztve.
Ja! És még Pluet is megszerettem, bár a mai napig nem tudni, hogy kutya, macska, bogár vagy hóember-e...

Holnap suli és nagyonnemakarom T--T

2010. március 13., szombat

Művelődünk

Tegnapelőtt Márk nyert valamilyen jegyet egy könyvtári versenyen. Én már akkor röhögtem, hogy gratulálok, értelmes dolog egy nappal a koncert előtt odaadni a nyereményt, hát ki tud olyankor már szervezni? Aztán nem is foglalkoztam vele, elfelejtettem.
Másnap reggel, még első óra előtt Márk odajött hozzánk, hogy van két jegye az esti, MüPában rendezendő Keio Wagner University Orchestra koncertre, és hogy ő nem tud elmenni. Megkérdezte már Annáékat, hogy nem kell-e nekik, Anna pedig felénk irányította.
Kis oldalbaböködés és telefonálgatás után Ágival köszönettel elfogadtuk a jegyeket. Nekem aznap még be kellett (volna) fizetnem a régi zenesulimba a vonó javításáért felszámolt összeget, és pénteken immáron másodszorraballagtam el a zenesuliba, hogy odaadjam nekik azt az 5000 forintot, amit egyébként nem is nekünk kellett volna kifizetni, mert már nem vagyok tag, és tagként is kérhettem volna számlát a suli címére, de hihetetlen jófejségünknek hála azt mondtuk, hogy kifizetjük. És miután pénteken ismét elmentem, hogy fizessek, mert csütörtökön nem volt benn senki, rá kellett hogy döbbenjek, hogy pénteken sem voltak többen. Szóval teljesen feleslegesen tetettem fél órával későbbre a kémia korrepemet, és volt ezért nekem kevesebb időm arra, hogy egyek és egyéb ilyesmi a koncert előtt. De azért megcsináltam, és ettem Ágiéknál finom olasz tésztát sajttal, amit korábban az árkádban vettem. Ági, ági anyukája pedig bevitt minket az Örsig, a tündér.
És úgy igazából nem tudom, hogy el akartam-e menni a koncertre, vagy csak az új éltstílusom (benne lenni mindenben) kezdte átvenni felettem az iránytást, de út közben valahogy nem sok kedvem volt menni. De azért mentünk.
Aztán...
Már az is ütős volt, ahogy bevonultak, mert sokan voltak és mivelhogy japánok, így még a hajuk is csaknem egyen-színű volt. Ági egy csomó lány látott világosított hajjal, én csak egyet vettem észre, meg egy fiút, de az előadás közbeni szünetben kitárgyaltuk, hogy melyikük hogyan is öltözködhet az átlag napokon.
Aztán amikor megszólaltak! Először egy Wagner opera- nyitányt játszottak, amiről azt hittem, hogy nem ismerem, de valójában mégis, legalábbis voltak benne ismerős dolgok. Másodikként Csajkovszkíj Hattyúk Tavából részleteket - attól még a hideg is kirázott. már rengetegszer hallottam CD-n, láttam belőle felvételeket, de ennyi közel magamhoz még sohasem éreztem.
És szégyenlem magam, mert nem tudom, hogy melyik az a rész, de volt benne egy gyönyörű hegedű szóló.
Ide tartozik, hogy egy magas(!), helyes japán fiú, aki, mivel tudjuk róla, hogy egyetemista, nem lehet több huszon-x évesnél, volt az első hegedűs, és én (vagy Ági is? Nem tudom, ő csak akkor helyeselt, amikor megemlítettem neki) rögtön az elején kiszúrtam. Ami azért furcsa, mert engem az első hegedűsök irritálni szoktak, meg rendszerint olyan nagy arcúnak tűnnek, de ő percíz volt, szerény és fegyelmezett - egyébként a teljes zenekar az volt.
És ő játszotta a hegedű szólót, de úgy, hogy meg kellett fognom valakinek a kezét (jelen esetben Ágiét), hogy ne... Mit is? Nem tudom. Talán, hogy ne szálljak el.
És ez később duetté formálódott, és akkor már az eslő csellistával játszottak együtt, felelgettek, olyan szerelmes volt. És ami még nagyon tetszett, hogy a fiúé volt a magasabb szólam (hegedű), amitől még különlegesebbé vált.
Utána szünet volt, majd Beethoven. Jó volt, monumentális, ütős, szép. Aztán Bartók, ahol én csak lestem, de a közönség nagy része mozgolódni kezdett. Sőt, a darab fele tájékán már nekem is kezdett sok lenni. mert az addig szép és jó, hogy valami magyart akartak a végére, de Bartók nem volt jó húzás, attól függetlenül, hogy azok számára, akik tanulnak zenét egyet jelent a ***** nehézzel. És tényleg, nagyon jól elfoglaltam magamat azzal, hogy a vonós szekció munkáját figyeltem (főleg a csellósok akkord-pengetős része volt brutális), de azért negyed órán keresztül így is sok volt.
De vastapsot kaptak, többszöri viszatapsolást, amit két plusz darabbal jutalmaztak, egy - a számomra ismeretlen - talán japán zeneszerző művével, és Brahms V. Magyar táncával; azon már majdnem sírtam, a régi zenekarban az első öt kedvenc darabomban benne volt, és nagyon-nagyon jó volt ezt a darabot méltó előadásban meghallgatni.
És most hiányzik az együtt játszás, úgyhogy sürgősen keresek magamnak egy klasszikusokat játszó zenekart.
A hazaúton - saját etikai értékrendem miatt meg nem említhető okokból kifolyólag - Ágival elátkoztuk az összes pasit, kivétel a ahelyes japán elsőhegedűst, a családtagjainkat, Bencét és kb az összes fiúismerősünket.
És örültünk neki, hogy van a számunkra Emilie, akit egyre jobban meg lehet érteni.
Értem apa eljött az örsre és megkértem, hogy vigyük haza Ágit, szóval végül minden szép és majdnem jó volt.
Márknak finomcsokit veszünk, hálánk jeléül.

~ megint túl sokat írtam -.-'

2010. március 7., vasárnap

Alice in - I wonder, if....?

Nemrégiben, egy esőzés után láttam egy nagy olajfoltot az egyik buszmegállóban. Furcsa módon azonnal egy szivárvány jutott róla az eszembe. Meg hogy milyen szép. Egy afféle földi szivárvány, ha már az égi nem lehet a miénk. Egy lezuhant szivárvány. Halott szivárvány a földön.
Valami ilyesmi volt a Tim Burton féle Alice Csodaországban is. Szép, jó, de nem az igazi. Kicsit csalódást okozó. Azt mondták, hogy szivárványt látunk, de olajfoltot mutattak.

A filmre Ágival és Zocsival mentünk, kellően felcsigázva, hiszen Alice, meg Tim Burton, hát az nem lehet rossz! Nem is volt.
A karakterek fantasztikusak voltak. Mind kinézetre, jellemre, színészi játékra való tekintettel. Kiemelést érdemel a Mad Hatter, a Fehér királynő és a Vörös királynő és még Alice is, aki nagyon sokszor idegesített, de a színésznő alakítása miatt meg kellett szeretnem.
A világot nagyon szépen vászonra vitték. Vagyis nem. Tehát én el nem tudtam képzelni, hogy az Alice érthetetlen, őrült, önmagából kifordult világát hogyan lehet képekben bemutatni. Nekik sikerült.
De kevés volt, mert ott volt benne, hogyha nincsen a filmet körülvevő Diseny-nek nevezett határ, akkor a Bolond Kalapos őrült lehetett volna és nem csak egy aprócska jelenetében, hanem akkor, amikor a film megkívánta. Alice sokkal botrányosabban viselkedhetett volna, az egész világ sötétebb lehetett volna néhány árnyalattal, és talán nem kerültek volna bele a Disneynél újabban felszínre kerülő régi klisék. Amik nagyon idegesítőek.
Ami nagyon tetszett, az Alice jellem-visszaváltozása volt. Kisfelnőttként, ahogyan megismertük a film elején szarkasztikus volt és tanácstalan, valahol a beolvadás és a radikális elkülönülés között ingadozott.
De a kalandok alatt lassan visszanyerte a gyermeki világlátását és kapott egy kis pluszt, a felnőtt módi átlátást. Gondolok itt arra, amikor a visszatérése után magyarázni kezdte a terveit a céggel.
(egyébiránt az talán a film leggyengébb része volt, mert se a korba, se az akkori cselekményrészbe nem illett bele - olyan volt, mintha Alice az egész Csodaországi út alatt az apja cégén gondolkozott volna)
A Fehér nyúl jellemének átfordítása nagyon jóra sikeredett, a 'Siess már Alice, nem igaz, hogy mindig késned kell!' helyett 'Jajj, Alice, siess kérlek, mert el fogunk késni, mileszakkor!' lett, ami szépen belesimul a Vörös királynő uralma alatti világba.
Összességében láttunk egy jó filmet, zseniális szereposztással, nagyon jó karakterekkel, szép látványvilággal, fantasztikus zenével de túl kevés Tim Burtonnel.
Megérte megnézni. Talán még DVDn megvenni is.
Majd meglátom.

Merry március!

Hát kábé.
Reggel, amikor felkeltem még/már hét ágra sütött a nap, a cicák a lábtörlőiken heverésztek és töltődtek. (szó szerint- Hachi mindig kisült, amikor megsimogattam, de szerencsére nem utált meg [nagyon])
Aztán éppen angol szavakat tanultam, amikor anya berobogott a szobámba, széthúzta a függönyöket, hogy: Esik a hó!
És OMG, tényleg. A macskák élvezték, mert hideg ugye nem volt, de elkapdosni való hópelyhek igen. Aztán elállt, kisütött a nap, macskák mentek töltődni.
Most meg OMGWTFLOL minden fehér! Szerintem menjünk hóembert építeni. Még jó, hogy nem aludtam Áginál, a vasúti közlekedés ennyitől már simán bedöglik.
Ez egyre jobban esik... >< Lehet, hogy visszafelé haladunk az időben, a fák alatt hamarosan megjelennek a barna levelek, aztán visszaszállnak a fákra és kizöldülnek. Hmm... érdemes lesz figyelni.
Áh, mindegy is, tegnap volt Ancsa bulija, amolyan tizenhetedik-féle.
Az odaút alatt megtudtuk, hogy a Gergő egy sas és csipásan lát, de mi azért szeretjük. Hoppá, ezt most nem szabadott volna leírnom, mert a frázis exiztenciájának a fő okozója Ági volt, aki mindenkit megért arra, hogy ne emlegessük, mert Gergő meg fogja utálni. De Gergő már így is megutálta, akkor miért ne emlegethetnénk?
Ó, és csaknem egyszerre értünk a megbeszélt találkozóhelyre is; Én szépen kényelmesen sétáltam a buszmegálló felé, amikor csörög a mobilom, Gergő az.
- Maja, állj meg!
Megállok.
- Miért?
- Látlak.
- Hol?
- Fordulj meg!
Megfordulok.
- Most nem látsz a villamostól.
- Jé.
- Miért arra mész? Jé, itt van Ági is! Ági!
- Miért arra megy? /by Ági/
- Mert itt beszéltük meg a találkozót.
- Mert ott beszéltük meg a találkozót. /Gergő/
- Ja, akkor megyünk mi is.
[...]
- Már csak Rékára várunk.
- Szerintem azon a villamoson lesz. Keressétek a kisembert!
- Ott van!
/idióta integetések sorozata és soksok félreértés/

Anitánál pedig feléltük az összes kaját, elsősorban a pizzát, a rizskót, a ropit és a mogyorót.
És paprikáztunk. Vagyis papirkáztunk. Tehát az a: Ki, Kivel, Mikor, Hol, Mit csinál játékot. Khm. Lol.
Ott kint minden egyre FEHÉREBB! *megőrült*
megyek megnézem a Bleach legújabb epizódjait.

2010. február 26., péntek

Háhá! Te sírsz!

A hétvége másik fénypontja - így utólag visszanézve a fényesebbik - a vasárnapi színházazás volt.
Hát aki élt még jó darabot... nem, ilyet még nem élt. :D
Hát hogyan is fogalmazzak... brutális volt.
Az operett Raktárszínházában néztük meg, Anna, Ági, Viki, Réka, Gergő és én, 3 órai kezdéssel. És maga a darab is 3 órás volt, ha jól emlékszem, elég rendesen ki is akadtunk az elején, hogy: Mennyi?!
Merthogy én oda úgy mentem, hogy semmit sem tudtam a darabról, csak annyit, hogy modern. Viszonylag. Meg hogy felnőtté válás, szexualitás témakörét boncolgatja. De ezek mellett én egy nagyon zöld, nagyon friss, nagyon könnyed, nagyon tavaszi darabot vártam, vagyis nem vártam, mert vasárnap reggel fel sem akartam kelni. Aztán persze elmentem, ha már egyszer kifizettem a jegyet (ami megjegyzem 995 forint volt, tehát olcsóbb, mint egy mozijegy).
De már a legelején tudtam, hogy nekem ez tetszeni fog, odaillő keretet húztak fel, majd nagyon kedvesen, aranyosan egy aprócska felvilágosítási problémával kezdték. Nagyon frissen, nagyon vidáman, nagyon könnyeden.
És szép lassan, észrevehetetlenül elkezdett sötétedni a hangulat, és az első felvonás végén azon kaptuk magunkat, hogy ez már kőkemény dráma. És sírtunk és szomorkodtunk és átgondoltuk az életünket, meg esetleg másét is.
Engem nagyon komolyan elgondolkoztatott, sőt, megoldást is kínált egy-egy problémámra, bátorságot adott bizonyos dolgokhoz és - bár furán hangzik - szórakoztatott.
Az előadás után volt egy beszélgetés két színésszel és a nem tudom kivel, de Mártának hívták és nagyon szimpatikus, kedves volt. Persze mi hatan maradtunk, és még ott is rájöttem egy-két érdekességre a darabbal kapcsolatban, meg jó érzés volt kicsit lehűteni magam, hogy ezek itt tényleg színészek, amit az előbb láttam, nem történt meg valójában... Ez alatt a beszélgetés alatt történt meg egy epic beatbox jelenet, avagy a 'És játszás közben mennyire érzékelitek a közönséget?' kérdésre érkezett '... szóval például azt nem látjuk, hogy ott az első sorban, Háhá, te sírsz!' szintén epic válasz.
A saját életem újraértékelése mellett a magyar színészgárdát is újraértékeltem, és már nagyon várom, hogy miben lehet még őket látni; találtam egy kedvencet is, Heisz Krisztiánt. Ha sikerül összeszednem a bátorságomat, legközelebb megszerzem valamelyik elérhetőségét (leginkább mail címet), mert a beszélgetés alatt nagyon kíváncsi lettem rá, mint emberre.
Túl sok esély nincs rá, hogy levelezőpartnerré tudnám tenni, de sohasem tudhatom, ha nem próbálom meg :D
Március 27-én, este 8 órára megyünk még egyszer, ajánlom mindenki figyelmébe :)


http://www.tavaszebredes.atw.hu

Szivárvány

Úgy érzem, hogy illenők az elmúlt napok eseményeit szépen össze - avagy nem - sűrítve leírnom.
Kezdve mondjuk a szombati Meidózással.
A történet úgy kezdett el lenni, hogy Ancsa barátnémnak alkalma lett megismerkedni egy kommszi kommsza helyes animés sráccal, akivel azóta is smsezésben álltak. Mi meg Ágival kialáltuk, hogy ha máshogy nem akar a fiúval találkozni, akkor szervezünk egy ál-csoportos randit, magyarul mindenki visz magával egy srác ismerőst. Yeey.
Az egész elbukott, amikr Ancsa és pasija kitalálták, hogy ők majd korábban találkoznak - mire mi odaértünk, már meg is lett beszélve, hogy csak barátok maradnak. De ettől fügetlenül tök jó volt, csak miután Nyá elment minden olyan csendes lett :D És a Pisti atyává avanzsált István is magányosan érezhette magát az őrült vietnámi banda nélkül.
A sushi viszont nem volt olyan finom. Túl puhák voltak benne a - godolom - avokádók. Vagy csak hozzá kell szoknom =D

2010. február 16., kedd

Kampány

Húú... Na, elkészültem három (egy nagy, két kicsi) adag sportszelettel a holnapi őrületre. Holnap meg hajnalban kelek, olyan öt körül, hogy hatra már a suliban legyek standot szerkeszteni. És én hülye, blog bejegyzést írok ahelyett, hogy lefeküdnék aludni.
De a zene jó, Katy Pery - Hot N Cold.
Akartam írni valami jó hosszút, mondjuk a terveimet a cosplayről, de a szemhéjaim állapotából ítélve ez későbbre marad. Mondjuk péntekre. Mert csütörtökön már tanulni is kell majd.
Hmmm.

2010. február 14., vasárnap

Február tizennégy

Valentin nap.
Nem, sohasem tartottam fontosnak, a rózsaszín szívecskéktől pedig a falra mászok. Persze, mindenki ezt mondja, de akkor is.
Ha szerelem, akkor már inkább valami ilyesmi:



Ha lenne pasim biztosan másképp gondolkoznék :D

Hát igen

Hei ho!

Nos, ez életem első, hirtelen felindulásból, barátnői segítséggel elkészített blogja - de azért igyekezni fogok valami tűrhetőt alkotni.

Tehát Filian vagyok. Ha valaki ismer, az Arisaként lehet, az Anime fanfiction style-ról, Chips-X-ként a DeviantArtról vagy Nagy Mariannaként (alias Maja, majjja) egyéb más helyről.
Lassan tizenhétbe váltó lány vagyok tág érdeklődési körrel, idióta személyiséggel és barátnőkkel, így a blog is eme tulajdonságok fényében fog készülni.
Szeretem az állatokat, büszke tulajdonosa vagyok két hófehér egyévessincs cicának, Hachinak és Mitsunak.
Érdekelnek az északi és az ázsiai kultúrák, ez utóbbit az animék/mangák kapcsán kezdtem el megismerni - már lassan hét éve - de bátran mondhatom, hogy rengeteget kell tanulnom. Például japán nyelvet :D
Szeretek táncolni, ha senki se lát, énekelni, ha nem hallanak, vagy áriázni, ha mindenki hall. Zenélek, tíz éve nyúzom Rozi névre hallgató zeneiskolai csellómat, ám a változások korát éljük, kiléptem a zenesulimból, de majd kapok egy saját csellót -^^- Már alig várom.

Ez a blog cosplayblog gyanánt lett megkezdve, de kérdéses, hogy pontosan mi is lesz belőle.

Filian