Szepezd

<3

Autophobia

"I will swallow
If it will help my sea level go down
I'll take a deep deep breath
But I'll come back to haunt you if I drown"

Jé, úgy tűnik, hogy rajta vagyok még a levelezési listán, megkaptam az Erdélyi zenekaros képeket. Nem kellett volna megnéznem.
Most valahogy kiüresedtem, legalábbis úgy érzem. És tudod, hogy szarul éreztem volna magam, ha velük megyek, hogy még mindig hisztiznék esténként, hogy utálom, elég, hagyjanak, utálom őket, még azokat is, akiknek semmi bajuk velem, de kívül érzem magam. Beteges.
Mert nem az a bajom, hogy nem voltam ott velük, hanem az, hogy nem voltam képes beilleszkedni egy társaságba. Eddig ketten léptünk ki a zenekarból: Enikő és én, de csak engem nem vár vissza senki.

"You were ever in my mind
You were behind my soul each time
I held it to the flame
You were ever in my precious thoughts
I'd leave a room of angels
Just to be alone
If only to say your name
I never told you I needed you darling
Like a rose needs the rain
How could you possibly know how much
So I reach for your love
Like the moon and the stars
Ever in my sight
Ever out of touch "

És ez így kicsi szar érzés.
Meg persze nem csak a közösség. Vannak dolgok, amiken az ember nincs túl fél év alatt, ha már egyszer évekig tartott.

"I've been racing for you honey
But you take your love
From under my feet
The very moment I arrive"

Persze nincs okom panaszra. Szeretlek titeket, akik olvassátok a baromságaimat, meg a maradék tízet is, akik nem :)

Mesém

Jesszus, ugye még korábban elhatároztam, hogy Emilie dalszövegeket fogok felhasználni a vaklányos sztorihoz, szóval egy ideje hallgatom a számokat, dalszöveggel, hogy biztosan értsem.
És most jutottam el a Swallow-ig O-O

"I will swallow
If it will help my sea level go down
But I'll come back to haunt you if I drown"

Gondolok itt a hozzáállására, mert nem akar tenni semmit, csak azt akarja, hogy elmúljon minden problémája. Nem akar elfogadni segítséget, de meghalna egy kedves szóért, még ha nem is ismeri be, és dühös mindenkire. Meg másokat okol a saját tehetetlensége miatt.

"Twenty years
Sinking slowly
Can I trust you
But I don't want to"

Pontosan húsz éves =D És az eddigi élete lerombolódni látszik. A szoc. gondozó csaj meg segíteni akar neki, de ő nem akarja, hisztizik, és nem fogadja el, hogy jót akar neki.

"You tell me everything's all right
As though it's something you've been through"

És a hozzáállása a szoc. gondozó csajhoz.

A többi része pedig (a szerelmet kivéve) alapból igaz rá. OMG.
És ezt úgy, hogy ezelőtt sohasem néztem meg a Swallow szövegét, nem is értettem egészen.
xD
Kicsit... fura vagyok. Végül is animeconos ember, vagy mi... ~~

SA

Na még egyet =D
Itt szakadok rajtuk, hogy ennyire hülyék nem lehetnek, meg mi ez, hogy lemennek a tengerpartra túlélősdit játszani randi címszó alatt...
Aztán hirtelen hagytam abba a röhögést, mert rájöttem, hogy nekem egy ilyen pasi kellene és hogy nagyon élvezném, ha ilyenek lennének a randijaim xD Csak ez ugye ál-randi, az enyém meg igazi lenne ~~ magyarán hülyébb vagyok, mint ezek a kitalált, szándékosan hülyének tervezett karakterek.
Erre azért már büszke lehet az ember xD

Naisu dai ~

Ma amióta hazaértem, mindig Emilie-t hallottam :)
Mert tegnap Zocsi betolakodott a gépemhez, amíg én fürödtem, mert az övéhez meg anya ment oda, szóval itt nézegette a wowos izékéit, de sebaj (szegény gépem összeszedett valami vírusos orkgyulladást, kis zöld emberkéket lát...), mert közben ment a zene és éppen Emilie.
Aztán amikor felértem, Zo mondta, hogy milyen jó zenét talált itt nálam, és mutatta az 'Art of suicide'-ot. És én belelkesültem, kezdtem mutogatni a kedvenceimet, meg képeket és meséltem neki Emilie-ről ésatöbbi.
És akkor Zo megkért, hogy küldjem már neki át a számokat, így lett, hogy ma azt hallgatta, és az egész lakás, meg szerintem a szomszédság is.
Nevelődnek, nem árt.



Amúgy meg special A, ari, de tipikus,
beleesett ugyanabba a hibába, mint mindegyik extrákat felvonultató anime; vagy utálják őket, vagy rajonganak értük. Legalábbis ezeket mutatják.
És persze, hogy mindig ők nyernek meg mindent, meg mittomén milyen frenetikusak, de hát Ryuu, érte megbocsátok mindent xD

I want to break free

Jesszus, nem tudom, lehet-e ennél többet tanulni bioszra, de én már ne merem azt mondani, hogy tudom, ésviszont nagyon félek. T-T
Meg tanultam kémiát is és írtam, de az átlag hétvégéimhez képest gőzerővel tanultam, csak anya is jól kitalálta, hogy szombaton Izusék jöttek, tehát délelőtt főzünk, meg én sütit csinálok, mert megígérte Izusnak, hogy lesz süti, csak éppen Mascarponét nem vett, tehát ki kellett találnom valami mást.
Ma meg keresztanyum, a pasija és nagypapám jöttek már reggel, szóval a hajnali kétórás lefekvés után hétkor kelés, sütés- főzés, mert nekünk bográcsgulyást kell csinálni pogácsával. >< és sütit. Könyörgöm, legyen már nyári szünet, nem érdekelnek már a jegyeim sem, csak a biosz négyes legyen meg, a többit magasról lenemérdeklem.

Elkezdtem nézni a Special A-t, túl sokáig nem jutottam benne, de vicces. (beismerem, a kettőórai lefekvés azért lett kettő órai és nem fél kettői, mert még megnéztem egy részt. xD) majd nyáron tovább nézem, meg a tegami bachit, a soranowotot és mi az anyámkínját még xD

Empátia

Ufh, néha annyira idegesítőek az emberek!
Ma az angoltanárunk úgy döntött, hogy mesél az osztálynak a tanítási élményeiről. Mert valami program keretében ellátogathatott a Gyermekek Házába, ami egy speckó suli Hűvösvölgyben valahol, és az az érdekessége, hogy a 'normális' gyerekek között van egy-kettő 'fogyatékos' is. Példaként egy majdnem vak és egy kar nélküli gyereket hozott fel.
És azt mondta, hogy milyen fantasztikus élmény volt, meg hogy milyen jó, hogy van ilyen. Én meg szívesen hallattam, mert saját tapasztalatból tudom, hogy ha ezek a gyerekek jó környezetbe kerülnek/nőnek fel, akkor rengeteget tudnak fejlődni. (Most a szellemi fogyatékossággal élőkre gondolok, nem a fizikaira, bár ott is van változás) Mert amikor a Parafóniásokkal játszottunk együtt, láttam a lépcsőket, hogy ki mióta játszott a zenekarban, mennyire volt közvetlen és mennyire ügyes.
És akkor a csoport jó része meg elkezdett arról beszélni, hogy ez milyen már, hiszen nem készíti fel őket az életre, meg hát egy burokban nőnek fel ésatöbbi. Mert a László amúgy nem egy burok. Minden burok, ami egy kicsit is véd és nincsen tele napnélkülisbarna emberekkel. (tisztelet a kivételnek, vannak,ha kevesen is). Meg hogy milyen könnyű azoknak a gyerekeknek, mert nincsen annyi problémájuk, mint nekünk. WTF?! (köszi, Zita...) Mert nincsenek magánélei problémáik (Ó, jajj, nem tudtam találkozni a pasimmaal...), és a suli is könnyebb, meg hát csak általános iskolások...
És akkor az emberek csodálkoznak, hogy a felnőttek elfelejtik a gyerekkorukat! Egyesek már a három évvel ezelőtti dolgokra sem emlékeznek. Nem volt nehéz az általános?! Na ne már... Persze, most már tudok összeadni, meg olvasni, na de az egy elsősnek milyen nehéz már?!
Olyan mintha egyes emberek elutasítanák a gondolkodást. És még én érzem magam hülyének.
Aztán meg arról vitáztak, hogy sokan vannak, akik nem olyan toleránsak, mint mondjuk a Zita. Mert Ő aztán érti min megy keresztül egy 'fogyatékos'. Kedvencem:
"Hiszen a sok bunkó ember az utcán kiröhögi a mankós bácsit. Nekem azért eszembe jut, ha látom, hogy szegény, jajj, de rossz neki, meg sajnálom."
Ez... tényleg sokat segít rajta. Mert egyébként biztos a sajnálatodat akarják és nem azt, hogy ugyanúgy tekints rá, mint egy 'normális' emberre, vagy talán segíts neki lemenni a lépcsőn a metróba.
Huhh.