Háhá! Te sírsz!

A hétvége másik fénypontja - így utólag visszanézve a fényesebbik - a vasárnapi színházazás volt.
Hát aki élt még jó darabot... nem, ilyet még nem élt. :D
Hát hogyan is fogalmazzak... brutális volt.
Az operett Raktárszínházában néztük meg, Anna, Ági, Viki, Réka, Gergő és én, 3 órai kezdéssel. És maga a darab is 3 órás volt, ha jól emlékszem, elég rendesen ki is akadtunk az elején, hogy: Mennyi?!
Merthogy én oda úgy mentem, hogy semmit sem tudtam a darabról, csak annyit, hogy modern. Viszonylag. Meg hogy felnőtté válás, szexualitás témakörét boncolgatja. De ezek mellett én egy nagyon zöld, nagyon friss, nagyon könnyed, nagyon tavaszi darabot vártam, vagyis nem vártam, mert vasárnap reggel fel sem akartam kelni. Aztán persze elmentem, ha már egyszer kifizettem a jegyet (ami megjegyzem 995 forint volt, tehát olcsóbb, mint egy mozijegy).
De már a legelején tudtam, hogy nekem ez tetszeni fog, odaillő keretet húztak fel, majd nagyon kedvesen, aranyosan egy aprócska felvilágosítási problémával kezdték. Nagyon frissen, nagyon vidáman, nagyon könnyeden.
És szép lassan, észrevehetetlenül elkezdett sötétedni a hangulat, és az első felvonás végén azon kaptuk magunkat, hogy ez már kőkemény dráma. És sírtunk és szomorkodtunk és átgondoltuk az életünket, meg esetleg másét is.
Engem nagyon komolyan elgondolkoztatott, sőt, megoldást is kínált egy-egy problémámra, bátorságot adott bizonyos dolgokhoz és - bár furán hangzik - szórakoztatott.
Az előadás után volt egy beszélgetés két színésszel és a nem tudom kivel, de Mártának hívták és nagyon szimpatikus, kedves volt. Persze mi hatan maradtunk, és még ott is rájöttem egy-két érdekességre a darabbal kapcsolatban, meg jó érzés volt kicsit lehűteni magam, hogy ezek itt tényleg színészek, amit az előbb láttam, nem történt meg valójában... Ez alatt a beszélgetés alatt történt meg egy epic beatbox jelenet, avagy a 'És játszás közben mennyire érzékelitek a közönséget?' kérdésre érkezett '... szóval például azt nem látjuk, hogy ott az első sorban, Háhá, te sírsz!' szintén epic válasz.
A saját életem újraértékelése mellett a magyar színészgárdát is újraértékeltem, és már nagyon várom, hogy miben lehet még őket látni; találtam egy kedvencet is, Heisz Krisztiánt. Ha sikerül összeszednem a bátorságomat, legközelebb megszerzem valamelyik elérhetőségét (leginkább mail címet), mert a beszélgetés alatt nagyon kíváncsi lettem rá, mint emberre.
Túl sok esély nincs rá, hogy levelezőpartnerré tudnám tenni, de sohasem tudhatom, ha nem próbálom meg :D
Március 27-én, este 8 órára megyünk még egyszer, ajánlom mindenki figyelmébe :)


http://www.tavaszebredes.atw.hu

Szivárvány

Úgy érzem, hogy illenők az elmúlt napok eseményeit szépen össze - avagy nem - sűrítve leírnom.
Kezdve mondjuk a szombati Meidózással.
A történet úgy kezdett el lenni, hogy Ancsa barátnémnak alkalma lett megismerkedni egy kommszi kommsza helyes animés sráccal, akivel azóta is smsezésben álltak. Mi meg Ágival kialáltuk, hogy ha máshogy nem akar a fiúval találkozni, akkor szervezünk egy ál-csoportos randit, magyarul mindenki visz magával egy srác ismerőst. Yeey.
Az egész elbukott, amikr Ancsa és pasija kitalálták, hogy ők majd korábban találkoznak - mire mi odaértünk, már meg is lett beszélve, hogy csak barátok maradnak. De ettől fügetlenül tök jó volt, csak miután Nyá elment minden olyan csendes lett :D És a Pisti atyává avanzsált István is magányosan érezhette magát az őrült vietnámi banda nélkül.
A sushi viszont nem volt olyan finom. Túl puhák voltak benne a - godolom - avokádók. Vagy csak hozzá kell szoknom =D

Kampány

Húú... Na, elkészültem három (egy nagy, két kicsi) adag sportszelettel a holnapi őrületre. Holnap meg hajnalban kelek, olyan öt körül, hogy hatra már a suliban legyek standot szerkeszteni. És én hülye, blog bejegyzést írok ahelyett, hogy lefeküdnék aludni.
De a zene jó, Katy Pery - Hot N Cold.
Akartam írni valami jó hosszút, mondjuk a terveimet a cosplayről, de a szemhéjaim állapotából ítélve ez későbbre marad. Mondjuk péntekre. Mert csütörtökön már tanulni is kell majd.
Hmmm.

Február tizennégy

Valentin nap.
Nem, sohasem tartottam fontosnak, a rózsaszín szívecskéktől pedig a falra mászok. Persze, mindenki ezt mondja, de akkor is.
Ha szerelem, akkor már inkább valami ilyesmi:



Ha lenne pasim biztosan másképp gondolkoznék :D

Hát igen

Hei ho!

Nos, ez életem első, hirtelen felindulásból, barátnői segítséggel elkészített blogja - de azért igyekezni fogok valami tűrhetőt alkotni.

Tehát Filian vagyok. Ha valaki ismer, az Arisaként lehet, az Anime fanfiction style-ról, Chips-X-ként a DeviantArtról vagy Nagy Mariannaként (alias Maja, majjja) egyéb más helyről.
Lassan tizenhétbe váltó lány vagyok tág érdeklődési körrel, idióta személyiséggel és barátnőkkel, így a blog is eme tulajdonságok fényében fog készülni.
Szeretem az állatokat, büszke tulajdonosa vagyok két hófehér egyévessincs cicának, Hachinak és Mitsunak.
Érdekelnek az északi és az ázsiai kultúrák, ez utóbbit az animék/mangák kapcsán kezdtem el megismerni - már lassan hét éve - de bátran mondhatom, hogy rengeteget kell tanulnom. Például japán nyelvet :D
Szeretek táncolni, ha senki se lát, énekelni, ha nem hallanak, vagy áriázni, ha mindenki hall. Zenélek, tíz éve nyúzom Rozi névre hallgató zeneiskolai csellómat, ám a változások korát éljük, kiléptem a zenesulimból, de majd kapok egy saját csellót -^^- Már alig várom.

Ez a blog cosplayblog gyanánt lett megkezdve, de kérdéses, hogy pontosan mi is lesz belőle.

Filian